Na hát akkor live from BUD Airport SkyCourt....

Ha azt mondom, hogy fosok, mint a pelikán, akkor azzal csak a valóság felszínét kapirgálom. Tegnap délutántól kezdve egészen ma 16:00-ig szenvedtem a pakolással. Persze nem bírtam mindent rögtön berakni, mert ma még délelőtt Kata jóvoltából ugráltam egy kicsit Biankával, Vitya meg fotózott, így ni:

Utána pedig folytathattam otthon a pakolást, pánikolást, szülinapi köszöntések megköszönését, és megint egy kis pánikolást. Amikor már egészen biztatóan kezdett festeni a bőrönd, rájöttem, hogy valószínűleg a súllyal komoly problémáink lesznek. Kb 24-25kg között ingázott a pakk, így elkerülhetetlenné vált a +3kg túlsúlyra való befizetés, de ugye még abba is bele kellett volna férni :D

Innentől kezdve egy boxmérkőzést megszégyenítő mérlegelés, pakolás, átpakolás következett, és kb 4óra magasságában nagy sóhajjal, nagyjából 23kg-val lecsukhattam a bőröndöt.

Édesapám volt olyan kedves és vállalta a reptéri transzfert. Ezért a mondatért előre is bocsi, de az M0-s, 4-es út kombón történő utazás alatti halálfélelmem egy időre elterelte a gondolataimat az utazásról :D

Most épp egy Sexy Raspberry Smoothie névre keresztelt csodát szürcsölgetek a SkyCourt-on és püfölöm a bejegyzésemet.

Azóta már leköltöztem az üvegfal mellé, csak fentről lőttem egy képet.

Szóval így állok most, azt szerintem még nem mondtam, hogy mellesleg kifejezetten félek a repüléstől, szóval a helyzet remek :D

Szotyi kutya már most hiányzik, de remélem hamar látom őt is...

Hogy mikor lesz netem azt még nem tudom, de majd csak tudok valami életjelet adni. Tsók nektek és szorítsatok!

Ezt a bejegyzést igazából már jóval korábban meg akartam írni, de valahogy sosem sikerült. Sokat gondolkoztam azon is, hogy nekiálljak-e egyáltalán a blognak, hiszen benne van a pakliban a gyors és hirtelen bukás lehetősége is, de aztán úgy döntöttem, hogy "bátraké a szerencse" jeligével mégiscsak belevágok. Így hát most, az indulás utolsó előtti estéjén, itt van végre. (Myra, tőled ezúton is szeretnék elnézést kérni, hogy elvetettem az egyébként elsőosztályú "Zöld Birkasör" blogcímet, és megmaradtam valami földhözragadtabbnál :D)

A terv a következő: bizonytalan időre Írországba költözni és ott lovagolni, lóápolóskodni, meg ami ehhez tartozik (reményeim szerint az ezekből való tanulás is ide sorolható :D). Nem gondoltam volna, hogy ennyire súlyos lesz, de az utóbbi kb. három hétben megfordult az életem, és a szabadnapjaim jelentettek iszonyatos rohanást és stresszt, ennek tükrében a munkanapjaim pedig kifejezetten pihentetőnek bizonyultak.

A dolog úgy alakult, hogy stílszerűen pont a 23. születésnapomon, November 30-án este startolok el Dublinba. Az út három óra, ami talán még az én repülésundorommal is tolerálható. Aztán, ha az égiek is úgy akarják, elérem az utolsó Wicklow-ba induló buszt és éjjel fél egy-egy óra magasságában már az új "lakosztályomba" húzkodhatom befelé a jumbo méretű bőröndömet. Ha nem érem el, nos akkor az egy másik történet....

De addig még mindig maradt nem kevés teendőm a következő kb. másfél napra. Többek között még lóra is ülök, szóval remélem, hogy indulásig még megmaradok egy darabban. Bár egyébként hiába, nem is én lennék, ha az utolsó pillanatra már csak a láblógatást hagynám. A legnagyobb részén mondjuk már vitathatatlanul túlvagyok, szóval ami hátramaradt, azt már féllábon is...

Viszont ide most muszáj leszek beszúrni egy kis halívúdi köszöngetést, mert elmondhatatlanul hálás vagyok a sok támogatásért és szeretetért amit kaptam mindenkitől. Az utóbbi pár hétben kicsit úgy érezhettem magam mint egy rocksztár, szóval majd igyekszem ebből töltekezni a hátralévő 60-70 évben ;-D Nagyon fogtok hiányozni!

Első szusszra most ennyire futotta tőlem így 00:30-kor, főleg hogy még kell találnom egy kutya-biztos helyet a vadiúj bőröndömnek is.

A lefekvésig hátralévő időben pedig még tanulmányozok egy kis szakirodalmat :D