Na hát akkor live from BUD Airport SkyCourt....
Ha azt mondom, hogy fosok, mint a pelikán, akkor azzal csak a valóság felszínét kapirgálom. Tegnap délutántól kezdve egészen ma 16:00-ig szenvedtem a pakolással. Persze nem bírtam mindent rögtön berakni, mert ma még délelőtt Kata jóvoltából ugráltam egy kicsit Biankával, Vitya meg fotózott, így ni:
Utána pedig folytathattam otthon a pakolást, pánikolást, szülinapi köszöntések megköszönését, és megint egy kis pánikolást. Amikor már egészen biztatóan kezdett festeni a bőrönd, rájöttem, hogy valószínűleg a súllyal komoly problémáink lesznek. Kb 24-25kg között ingázott a pakk, így elkerülhetetlenné vált a +3kg túlsúlyra való befizetés, de ugye még abba is bele kellett volna férni :D
Innentől kezdve egy boxmérkőzést megszégyenítő mérlegelés, pakolás, átpakolás következett, és kb 4óra magasságában nagy sóhajjal, nagyjából 23kg-val lecsukhattam a bőröndöt.
Édesapám volt olyan kedves és vállalta a reptéri transzfert. Ezért a mondatért előre is bocsi, de az M0-s, 4-es út kombón történő utazás alatti halálfélelmem egy időre elterelte a gondolataimat az utazásról :D
Most épp egy Sexy Raspberry Smoothie névre keresztelt csodát szürcsölgetek a SkyCourt-on és püfölöm a bejegyzésemet.
Azóta már leköltöztem az üvegfal mellé, csak fentről lőttem egy képet.
Szóval így állok most, azt szerintem még nem mondtam, hogy mellesleg kifejezetten félek a repüléstől, szóval a helyzet remek :D
Szotyi kutya már most hiányzik, de remélem hamar látom őt is...
Hogy mikor lesz netem azt még nem tudom, de majd csak tudok valami életjelet adni. Tsók nektek és szorítsatok!
