Na miután két napon keresztül sajnáltam magam, és többen is jelezték, hogy ildomos lenne írnom, ha már így belógattam ezt az egészet, így itt a legújabb update.

A hétfőt egy egész napos autóúttal ütöttük el hősies keresztszüleimmel (akiknek ezúton is ezer hála az áldozatvállalásért!), és hát maradjunk annyiban, hogy nem az én műfajom ez a hosszútávú autózás. A repülést ilyen szempontból jobban szeretem, de attól meg félek, szóval végülis egal :-D

Kedden már el is kezdtem dolgozni, munkafronton eddig minden rendben, az üresjáratok azok, amikor rámtört valami furcsán letargikus érzés, de ez is javul. Szotyi is dolgozik rajta h otthon érezze magát.

Részlet a tanyából :-D

Egyébként ha esetleg valaki számára nem lenne világos, azt azért fontosnak tartom leírni, hogy nem igazán beszélek németül. Nagyon sok mindent értek, de a verbalizáció része még nehezen megy a dolognak. De így eddig se nagyon voltak gondjaim német nyelvterületen, meg a fejemre sem ejtettek (lovas berkekben meg szerencsére szinte mindenki szpícseli az angolt). Na mindez megváltozott, amikor tegnap este elmentem bevásárolni a Lidl-be, ahol ugye értelemszerűen a németen kívül SEMMIFÉLE nyelven nincsen feltüntetve SEMMI a termékeken. Mindez az Apfelsaft és társainál nem probléma, de a 80 féle takarítószernél azért kicsit elakadtam, szerencsére a képek a segítségemre voltak :-D

Szóval egyelőre ennyi az ábra, dolgos hétköznapok vannak, mi meg igyekszünk Szotyolával felvenni a fonalat. Ma este a délelőtti lakásba zártságot kompenzálandó, elmentünk sétálni és egy rokonlélekre bukkantam! Íme:

Tökéletes!