Már csak ennyit kell kibírnunk emberhátrányból, szerintem lassan mindannyian úgy várjuk már Malint, mint a messiást.

Kedd este egyébként, ahogyan előre  sejtettem, már két kutya aludt az ágyamban. Buddy a térdemnél, Whiskey meg a fejemnél a párnán osztozott velem. Karolina tiszta lököttnek néz, hogy miért engedek meg nekik ilyeneket, de hát istenem :D

Igazából most érzem csak úgy rendesen, hogy milyen goromba is tud lenni az itteni időjárás. Kedd éjszaka óta valami iszonyatosan brutális szél van, néha esővel keverve. De valami tényleg elképesztő, és valahogy olyan érzése van az embernek, hogy mindig szemből fúj... annyi előnye van, hogy legalább nem hideg, de ettől még igazán abbahagyhatná, mert ma amíg az istállótól a fedelesig és vissza elközlekedtem a lovakkal, olyan érzésem volt, hogy lovastul fog elvinni a szél.

Sok esemény nagyon nincsen, próbáljuk tartani a tempót, keveset lovagolunk, ami nekem ma érdekes volt, hogy ugrottam egy O'Donovan nevű csudával. Pete csak úgy szinte mellékesen odaszólt délelőtt, hogy akkor szereljem fel aztán menjek be a fedelesbe lovagolni. Gondoltam, hogy de jó lesz nekem, kicsit lazulok, élvezkedek majd egy már "kész" lovon. Egy harapós sunyi majom ez a ló egyébként, és ahogy próbáltam rá felszállni, feszt megpróbált mindig a kabátomnál elkapni, és annál fogva visszahúzni. Azért sikerült túljárni az eszén. A fedelesben a hülye zajokhoz képest tök nyugisan közlekedett, aztán Sarah (pár órában szokott jönni dolgozni és néha lovagol is) bejött George-dzsal és onnantól kezdve nekiállt ijedezni, kétszer majdnem leestem, ebből a második alkalom az volt, amikor Pete bejött a fedelesbe. Elég nagyot mosolygott a látványon, ahogy Donovan jobbra teleportált helyből vagy három métert, én meg a bal lapockáját vizslatva "For fuck's sake!!!" felkiáltással igyekeztem úrrá lenni a helyzeten. Ennek örömére, mondta hogy nézzük meg hogy ugrik. Borzasztó érzés volt egyébként a ló, de ezzel már nem untatnék senkit :D (Szegény Sarah mondjuk rosszabbul járt, mert George megbotlott vágtában és eldőltek lapjával, de senkinek semmi baja nem lett szerencsére)

A nap fénypontja a kis ír cob, Bud volt (a Budweiserről kapta a nevét, meglepő módon). Belovaglásra van itt, de még csak nagyon az elején tart a dolgoknak, aztán ma engem ért a megtiszteltetés, hogy felhasalhattam, fel is ülhettem és ügethettem is vele, nagyon édespofa! Pont úgy néz ki mint a Budweiser lovak, csak kisebben:

 Ami még újdonság volt, hogy Daniela egyik lovára, Touch-ra is felültem. Vicces egy ló, vagy 1,90 magas, és olyan csontos vékony mint egy telivér, de kb negyedannyi esze van.

A mindennapokról: kezdek szél- és hidegállóvá válni szép lassan, az itteni "fűtési kultúrát" is egyre jobban tolerálom. És még a külön hideg-melegvizes csapoknál is baromi jól tudok már mosogatni :D

Az első napokban néztem nagyokat, hogy milyen sokat esznek ezek a csajok, de mostanra már én is ott tartok, hogy az ilyen kétszemélyesnek írt, majdnem fél kilós félkész kajákat simán betermelem egyedül és utána még dobolok az asztalon, hogy vajon milyen édességet kellene még enni. Nem mondom, jó érzés, hogy most azt kell néznem, hogy minél többet egyek, hogy bírjam szusszal :D Ja és már a teát is tejjel iszom...

Ma este Vicky és Karolina mentek a szokásos kick-box edzésre, engem odafele kiraktak Wicklow közepén, aztán megbeszéltük, hogy találkozunk a Tescoban, és onnan haza. Sétáltam egy baromi jót, viszont elfelejtettem fényképezőgépet vinni, szóval nem kicsit voltam mérges. Tervezek majd hétfőn is bemenni, akkor már géppel felszerelve, meglátjuk mi sikerül. Most végigsétáltam a főutat kb., megnéztem a templomot kívülről, baromi szép. Gondoltam, hogy a kikötőbe is el kéne menni, de ahogy közeledtem, az amúgy is brutális szél egyre húzósabb lett, és egyébként is seggsötét volt, szóval megegyeztem magammal, hogy ezt majd máskor :D

Kísérletképpen csináltam egy képet a telefonommal, de elég gyér lett:

 Mellesleg elég sok domb van errefele, séta közben szenvedtem is rendesen a térdemmel, de hát ha már elindultam, akkor mentem.... Ha már a térdemet is szóba hoztam: elég gyérül muzsikál változatlanul, sokat kínlódok vele sajnos...

 Viszont itt mindjárt 11 óra lesz, úgyhogy el is teszem magamat és a gépet is holnapra, mert valahogy túl kell élni még ezt a pár húzós napot :)